Bejelentés



MAGYAR VÖRÖSKERESZT
ADJ VÉRT ÉS MENTS MEG 3 ÉLETET !!!

MENÜ










Hírek
125 devecseri család kap gáztűzhelyet a Magyar Vöröskeresztt

125 gáztűzhelyet oszt ki a Magyar Vöröskereszt Devecserben, összsen hatmillió forint értékben. Az iszap-katasztrófában károsult családok a gáztűzhely mellett korábban már hűtőszekrényt, porszívót és mosógépet is kaptak a szervezettől. Hatmillió forint értékben, 125 család kap gáztűzhelyet a Magyar Vöröskereszttől. A katasztrófában károsult családok igényeinek megfelelően, több mint 200 hűtőt és ugyanennyi automata mosógépet kaptak, de ezek mellett kisebb háztartási gépeket is, mint például porszívót, kávéfőzőt és mikrohullámú sütőt is kaptak a károsult családok. November óta a károsultaknak több tonnányi használt ruhát osztott ki a helyi Vöröskereszt, de februártól Devecser teljes lakossága részesülhet a ruhákból. A ruhákon kívül februárban minden devecseri család kapni fog tartósélelmiszerből és tisztítószerből álló csomagot.

tovább >>


125 devecseri család kap gáztűzhelyet a Magyar Vöröskeresztt

125 gáztűzhelyet oszt ki a Magyar Vöröskereszt Devecserben, összsen hatmillió forint értékben. Az iszap-katasztrófában károsult családok a gáztűzhely mellett korábban már hűtőszekrényt, porszívót és mosógépet is kaptak a szervezettől. Hatmillió forint értékben, 125 család kap gáztűzhelyet a Magyar Vöröskereszttől. A katasztrófában károsult családok igényeinek megfelelően, több mint 200 hűtőt és ugyanennyi automata mosógépet kaptak, de ezek mellett kisebb háztartási gépeket is, mint például porszívót, kávéfőzőt és mikrohullámú sütőt is kaptak a károsult családok. November óta a károsultaknak több tonnányi használt ruhát osztott ki a helyi Vöröskereszt, de februártól Devecser teljes lakossága részesülhet a ruhákból. A ruhákon kívül februárban minden devecseri család kapni fog tartósélelmiszerből és tisztítószerből álló csomagot.

tovább >>


Meleg ruhát osztott a Magyar Vöröskereszt menekülteknek

A Magyar Vöröskereszt Menekültszolgálata a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság nyírbátori Őrzött Szállásán január 28-án nagyszámú ruhaadományt osztott ki a szállás lakói között. Minden őrizetes pulóvert, nadrágot, téli dzsekit és takarót kapott a Vöröskereszt munkatársaitól. A nyírbátori őrizetben menedékkérőket és idegenrendészeti eljárás alatt álló külföldieket tartanak fogva. Az őrizet időtartama a hatályos idegenrendészeti törvényi szabályzás értelmében akár egy évig is eltarthat. A fogvatartottak közül sokan nyáron érkeztek Magyarországra, ezért nincs meleg ruházatuk a hidegebb időszakra.

tovább >>


Ismert emberek szólítanak véradásra

Legyél különleges, legyél rendszeres véradó! – ezt a jelmondatot tűzte zászlajára négy ismert ember. Lola, Novák Péter, Bombera Krisztina és Kozmann György a társadalmi szerepvállalás egyik legfontosabb és legnemesebb formájára, a véradásra hívja fel a figyelmet a Magyar Vöröskereszt és az Országos Vérellátó Szolgálat kampányában. Kozmann György olimpikon kenus, Lola énekesnő, Novák Péter kultúrmunkás és Bombera Krisztina műsorvezető. Négy ismert ember, négy különböző életút, valami mégis közös bennük. Mindannyian véradók. A Magyar Vöröskereszt és az Országos Vérellátó Szolgálat most induló közös televíziós és rádiós kampányának arcai, valamint a narrátor, László Zsolt színművész mindannyian önkéntes alapon vállalták a szereplést, és első szóra jöttek, hogy segítsenek.

tovább >>


Meleg ebéddel segít a Magyar Vöröskereszt Kulcson

Minden nap reggelivel, meleg ebéddel és teával látja el Kulcson a kármentésben részt vevő szakembereket a Magyar Vöröskereszt Dunaújvárosi Szervezete. A szervezet munkatársai és önkéntesei az első perctől kint vannak a kulcsi löszfalomlás helyszínén és nyújtanak segítséget. A Magyar Vöröskereszt Dunaújvárosi Szervezete minden nap reggel és délután két óra között támogatja a helyszínen a rendőrség, a katasztrófavédelem és a tűzoltóság szakembereit. A Magyar Vöröskereszt elsősorban hideg- és meleg ételt, forró kávét és teát oszt a szakembereknek.

Felmenő rendszerű Elsősegélynyújtó Verseny

A vöröskereszt szervezetek tevékenységei között kiemelkedő fontosságú az elsősegélynyújtás elméleti és gyakorlati ismereteinek minél szélesebb körben történő megtanítása és a humanitárius szemléletmód terjesztése. A Magyar Vöröskereszt életében a 2011. év jeles évfordulókat hoz. Az idén ünnepli szervezetünk létrehozásának 130. évfordulóját és 90 éve alakult meg a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt. Elsősegélynyújtási céljaink megvalósítása érdekében ebben az évben 40. alkalommal hirdetjük meg felmenő rendszerű elsősegélynyújtó versenyünket!

tovább >>


90 éves a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt

A magyar Ifjúsági Vöröskereszt február 9.-én ünnepli megalakulásának 90 éves évfordulóját. Ez alkalomból országszerte rengeteg önkéntes programmal készülnek alapszervezetek, bázisiskolák, bázisóvodák, megyei szervezetek. Az idei év az Önkéntesség Európai Éve, mely alkalomból kiemelten fontos az évforduló méltó megünneplése. Az egység jegyében minden megyében meggyújtják 17 órakor az Emberiesség lángját. A megyei rendezvények között lesz iskolák közötti verseny, fáklyás felvonulás, baleset-szimulációs bemutató, ovis játszóprogram, ifjúsági véradás, vöröskeresztes játékok, városi nyílt rendezvény, mécses gyújtás, tortakészítés, önkéntes tevékenység népszerűsítése, beteglátogatás, adományosztás.

tovább >>


Országos Csecsemőgondozási Verseny 2011

A Magyar Vöröskereszt Országos Igazgatósága, a Magyar Vöröskereszt Budapest Főváros Szervezete és a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt meghirdeti a 2011. évi Országos Csecsemőgondozási Versenyét. A verseny célja a gyermekek és fiatalok – csecsemő-, és kisdedgondozási - elméleti tudásának, gyakorlati ismereteinek fejlesztése, a résztvevők szülői szerepre való felkészítése.

tovább >>



A Vöröskereszt születése

Száznyolcvan éve, 1828. május 8-án született Jean Henry Dunant svájci emberbarát, üzletember, a Nemzetközi Vöröskereszt alapítója, az első Nobel-békedíj társ kitüntetettje.
Az előkelő származású Dunant már fiatalon feladatának érezte a szegények segélyezését. A Kálvin Kollégium elvégzése után banki tanulmányokat folytatott, később Algériában alapított vállalkozásokat. 1859-ben III. Napóleon francia császár segítségét akarta kérni a gyarmati hatóságokkal kapcsolatos nehézségei ügyében, s Olaszországba utazott, ahol az uralkodó piemonti szövetségeseivel Ausztria ellen viselt hadat. Dunant szemtanúja volt az 1859. június 24-én vívott solferinói ütközetnek, amely után 40 ezer halott és sebesült maradt a csatatéren. Az egészségügyi szolgálatok
elégtelenségét konstatálva a megdöbbent és elszörnyedt Dunant "Mindannyian testvérek vagyunk!" felkiáltással a környező falvak asszonyait bíztatta segítségnyújtásra, de azok híján voltak az ellátáshoz szükséges szakismereteknek és anyagiaknak.
1862-ben saját költségén adta ki Solferino emléke című könyvét, amelyben javasolta, hogy háborús és békeidőkben egyaránt önkéntes alakulatokat kell szervezni a betegek, rászorultak és sebesültek ellátására, bármiféle megkülönböztetés nélkül. Felvetette azt is, hogy kössenek nemzetközi egyezményt a háborús sebesültek védelmére. 1863-ban beutazta Európát, hogy a közvéleményt és a vezetőket megnyerje az eszméjének, majd Gustav Monynier-vel, a Genfi Közhasznú Társulat elnökével nemzetközi értekezletet szerveztek, amelyen 16 ország képviseltette magát.
1864. augusztus 22-én, a második genfi tanácskozáson megalapították a Vöröskeresztet és elfogadták az első genfi konvenciót, amelyet Dunant fogalmazott meg. Még abban az évben megalakultak az első nemzeti vöröskeresztes társaságok, a Vöröskereszt első főtitkára Dunant lett, a tisztségről 1867-ben mondott le. A nemes célok követése közben azonban üzlete csődbe ment, így következő éveit bolyongva, nyugtalanságban, szegénységben és ismeretlenségben élte. Ő mégis tovább küzdött a hadifoglyok érdekeiért, a rabszolgaság eltörléséért, egy nemzetközi választott bíróság létrehozásáért, a leszerelésért és a zsidó állam megalapításáért, 1889-ben megalapította a Népszövetség elődének tekinthető Interparlamentáris Uniót. A vöröskeresztes mozgalom a századfordulóra világszerte elterjedt (Magyarország 1881-ben csatlakozott), s később Vöröskereszt és Vörös Félhold szervezetekre vált szét.
Az alapító 1887-ben Svájc észak-keleti részére, Heiden faluba költözött, ahol 1889-ben megírta önéletrajzát. Itt "fedezte fel" újra egy újságíró, ennek köszönhetően 1897-ben számos kitüntetésekben részesült, sőt az orosz cár özvegye rendszeres anyagi támogatást is nyújtott neki. Dunant 1901-ben elsőként kapta meg - a francia Frédéric Passyval, az Interparlamentáris Konferencia első elnökével megosztva - a Nobel-békedíjat. 1910. október 30-án, 82 éves korában halt meg, születésnapja, május 8. a Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold Napja.




Az emberiség történetét végigkísérő háborúk kapcsán évszázadokkal ezelőtt felvetődött a harctéren sebesült katonák ápolásának és gyógyításának, valamint az elesettek tisztes eltemetésének intézményes rendezése. A XVI. századtól kezdve egyre több jele volt e társadalmi szükséglet felismerésének. A szemben álló felek első kétoldali egyezményét 1581-ben egy belga vár feladása során kötötték. Ezt követően gyarapodtak a két- és többoldalú egyezmények, de a hatásos nemzetközi rendezésre még közel 300 évig várni kellett.

A háborúk áldozatainak megkülönböztetés nélküli, intézményes nemzetközi védelme a XIX. század második felében vált megvalósítható és mozgósító programmá. A történelmileg szükségszerű lépést az 1859. június 24-én, az észak-olaszországi Solferino városka mellett lezajlott solferinoi csata ösztönözte. Az ütközet, amely az osztrák és egyesített francia-szárd haderők között zajlott le, óriási áldozatokat követelt.

Ezekben a napokban érkezett ide egy jómódú svájci állampolgár, Henry Dunant. Dunant ugyanis Algériában, az akkori francia gyarmaton, ipari vállalatot akart létesíteni, és ehhez szerette volna megszerezni III. Napoleon francia császár hozzájárulását. A császár a francia csapatok főparancsnokaként Észak-Olaszországban tartózkodott, és így jutott Dunant a harcok középpontjába, Castiglione falucskába. A véres ütközet – amely az osztrák hadsereg vereségével végződött - , egy teljes napig folyt, és mintegy 40000 halott és sebesült maradt a csatatéren. A fegyverzaj elülte után Castiglione főterére és templomába hordták össze a több, mint 6000 sebesültet, akiket a kisszámú egészségügyi személyzet nem tudott megfelelően ellátni. A nagyrészt szabadég alatt fekvő sebesültek jajgatása az egész falut betöltötte, és mélyen megrendítette a humánusan gondolkodó Henry Dunant-t.
A castiglionei nőkből ápolószemélyzetet szervezett, bejárta velük a csatateret, összeszedte a még élő sebesülteket, kötszereket szerzett be a saját és svájci barátai költségén, és Ő maga is részt vett az ápolásban. Egymaga több, mint 1000 különböző nemzetiségű – olasz, francia, osztrák, magyar – sebesült gondozásában működött közre. Ma már természetes, hogy a sebesülteket nemzetiségre való tekintet nélkül azonos bánásmódban kell részesíteni, de 150 évvel ezelőtt ez még új dolognak számított. A népek közötti gyűlölködés, a nacionalizmus eszméje olyan erős volt, hogy a harcban álló felek a sebesültek között is különbséget tettek.
Ha Henry Dunant Solferinonál csak a sebesültek ápolásában segédkezett volna, ezzel Ő sem vált volna a vöröskereszt mozgalom megalapítójává. Dunant azonban ennél tovább ment. Az átélt élmények hatására Dunant könyvet írt, „Solferinoi emlék” címmel, amely 1862-ben jelent meg Genfben.
Könyvében konkrét javaslatokat fogalmazott meg a háborúk áldozatainak védelmére. Az egyik javaslata az volt, hogy már békeidőben hozzanak létre olyan segélyszervezeteket, amelyek háborús körülmények között önként vállalják a sebesültek ápolását és ellátását. Másik javaslata azt célozta, hogy nemzetközi kormányszintű egyezményekkel szabályozzák a háborúk áldozatainak védelmét, a sebesültek ápolását, gondozását.
A könyvnek nagy visszhangja volt. A Genfi Közjóléti Társaság 1863. február 9-i ülésén megvitatta „A hadviselő seregek mellé rendelendő önkéntes ápolótestületek” szervezésének lehetőségeit. Elhatározták, hogy a téma tanulmányozására bizottságot alakítanak. Így jött létre az ún. Ötök Bizottsága (Henry Dunant, Gustave Moynier, a társaság elnöke, Louis Appia orvos, akivel a Dunant a solferinoi csatatéren ismerkedett meg, G.H. Dofuor tábornok és Théodore Maunoir orvos), amely nemzetközi szervező munkába kezdett, a „Nemzetközi Bizottság a sebesültek ápolására” nevet vette fel. Maga Dunant költséget és fáradságot nem ismerve több állam- és kormányfőt személyesen keresett fel, hogy meggyőzze őket ügye igazáról. E szervező munka eredményeként 1865 végéig 7 európai országban – többek között Belgiumban, Franciaországban, Olaszországban, Svédországban – alakultak segélyszervezetek. 1863-ban indult el tehát a megvalósulás útján Dunant kezdeményezése, és ezért ünnepelték a Világ vöröskeresztesei 1963-ban a mozgalom 100. évfordulóját.
A svájci kormány 1864. augusztus 8-án nemzetközi értekezletet hívott össze Genfben, ahol 16 kormány 26 képviselője megvitatta azt az egyezmény-tervezetet, amelyet augusztus 22-én „A hadrakelt seregek sebesült katonái sorsának megjavításáról szóló egyezmény”címmel 12 kormány meghatalmazottja írt alá. Ez a nemzetközi megállapodás a későbbiekben, az értekezlet színhelyéről, I. Genfi Egyezményről vált ismeretessé, amely a Nemzetközi Vöröskereszt alapokmánya lett. Az egyezmény 10 cikkelyben rögzítette a kórházak és az egészségügyi személyzet semlegességét; először iktatta a nemzetközi jog szabályai közé, hogy a védtelen sebesült és beteg katonát nemzetiségre való tekintet nélkül kíméletben és ápolásban kell részesíteni! Ennek érdekében az egészségügyi intézmények és azok személyzete bizonyos védettséget élveznek. Ily módon az egyezmény első ízben állított valamelyes korlátokat a háborúk féktelen pusztításai elé, amelyek határait addig kizárólag a hadviselés érdekei szabták meg. De jelentős volt azért is, mert a korábbi joggyakorlattal szemben az 1864. évi értekezleten részt nem vett államoknak is lehetőséget biztosított az utólagos csatlakozásra, s így az első nyílt nemzetközi egyezménynek tekinthető.
Talán érdemes megemlíteni, hogy a svájci újságok a szerződés aláírásáról meg sem emlékeztek. A katolikus Bajorország és a Vatikán pedig nem volt hajlandó képviselőjét elküldeni a protestáns Genfbe az 1864-es értekezletre. A Habsburg Monarchia ugyanakkor azért nem vett részt a konferencián, mert saját katonai egészségügyi szolgálatát a legtökéletesebbnek vélte. A reakciós államok tehát ekkor sem tagadták meg magukat, és igyekeztek elgáncsolni a haladást jelentő egyezmény megkötését.
Az Egyezmény előírta a vöröskeresztes fehér lobogó használatát minden egészségügyi intézményben, az egészségügyi személyzet számára pedig a vöröskeresztes karszalag viselését. A vörös kereszt a mozgalom szimbóluma lett…


Jelzés és elnevezés
Az Európában létrejött első segélyszervezeteket hamarosan „VÖRÖSKERESZTNEK” kezdték nevezni. A név tulajdonképpen a szervezet jelvényéből következett, amelyet Svájc nemzeti zászlójával – piros alapon fehér kereszt – szoktak összefüggésbe hozni.



Tekintettel ugyanis arra, hogy a nemzetközi mozgalom megalapítója, Henry Dunant svájci állampolgár volt, és Svájcban írták alá a háború áldozatai védelmére vonatkozó első egyezményt is, ezért az európai szervezetek Svájc érdemei elismeréséül, zászlójának fordított színeit – fehér alapon vörös keresztet - fogadták el jelzésként.



Sajnos, az emberiség mindmáig egyik legnagyobb problémája, hogy gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődés szintjén óriási különbségek alakultak ki Földünkön a történelem folyamán. Figyelembe véve az izolált társadalmak életstílusát és kultúráját, összevetve a modern technika és az elgépiesedett világ emberével. Ugyanakkor megosztják az emberiséget a különböző vallások is.
Tulajdonképpen ezzel a különbséggel is magyarázható, hogy a vöröskereszt mellett más jelzés is elterjedt a mozgalomban. Törökország ugyanis 1876-ban felvetette, hogy a kereszt használata nem egyeztethető össze a mohamedán hívők vallásos érzelmeivel, s egyben bejelentette, hogy a maga részéről a vörös félhold jelzést kívánja használni szervezete és egészségügyi alakulatai megjelölésére. Példáját fokozatosan valamennyi mohamedán vallású nép követte. Jelenleg 12 Vörös Félhold Társaság van, elsősorban az arab országokban.



Egyetlen ország – Irán – a régi perzsa hagyományokra hivatkozva a Vörös Oroszlán és Nap jelzést és elnevezést vette fel.
Itt jegyezzük meg, hogy az 1948-ban megalakult Izrael Állam a Vörös Dávid Pajzsot használja jelvényként és elnevezésként, ezt azonban a Nemzetközi Vöröskereszt nem fogadta el hivatalosan, mivel a jelzések sokfélesége megnehezítené a mozgalom egyetemes tevékenységét.

„ Szeretnék egy tévhitet eloszlatni a Vöröskereszt történetéről, melyet Apor Gizella is mindig emlegetett. Henry Dunant, a Nemzetközi Vöröskereszt megalapítója 1859-ben a solferinói csatát nézte, és éjjel kamilliánus szerzeteseket látott a csatatéren, akik a sebesülteket mentették és ápolták, illetve temették az elesetteket. A szerzetesek köpenyének hátán egy nagy vörös kereszt volt, erről lehetett felismerni őket.
A „Betegek szolgái” rendet Szt. Kamill alapította a XVI. században. A rend tagjai elkötelezték magukat a betegek, elesettek ápolására és megmentésére, ha kell az életük árán is. A szerzetesek ruháját elöl a mellükön, hátul a köpenyükön nagy vörös kereszt díszítette.
Dunant-t mélyen meghatotta a csatatéri jelenet, és a szervezet elnevezését, jelvényét, a kamilliánus rend tiszteletére, innen vette. Tehát nem a svájci zászló mintájára tette a vörös keresztet a szervezet jelképévé, ahogyan néhányan a háború után állították.”
/Dr. Katona Istvánné Tatár Ilona (1919-1997) vöröskeresztes ápolónő; az Ila testvér c. könyvből/

Ezek alapján a vörös kereszt, mint szimbólum nem a svájci zászló inverze, ezáltal nem európai vonatkozású, akkor sem, ha a Kamilliánus Rend Olaszországból ered. „Csupán” érzelmi és tiszteletbeli indíttatásból egy egyszerűsített jelkép: vörös kereszt, ami teljesen függetlenül kezelendő nemzettől, kultúrától és vallástól. Ezen elmélet kapcsán nem létezhetne párhuzam pl. a török és az iráni zászló, -vallás és -hagyománybeli vonatkozásainak felvetésére, hogy szimbólumot váltsanak.



A VÖRÖSKERESZTES MOZGALOM:
KEZDEMÉNYEZÉS, JELZÉS ÉS ELNEVEZÉS

A betegek, haldoklók és a betegápolók védőszentje:
Lellisi Szent Kamill
rendalapító
(Bucchianico, Itália, 1550. máj. 25 - Róma, 1614. júl. 14.)


Anyja 60 éves volt, amikor Kamillt szülte. Atyja, Giovanni Compelli a spanyol király zsoldosaként 1525-től minden hadjáratban részt vett, s ezredesi rangot ért el. Kamill, atyja mellett katonának készült, s a zsoldosok békeidőben szokásos könnyelmű életét élte. A harcokban való részvételét egy lábsebe sokáig akadályozta. 1570-ben, miközben behajózásra vártak a lepantói csatába induló seregben, atyja Ancona közelében meghalt. 1571. márciusában Rómába ment, hogy ott gyógyítassa lábsebét. Decemberben Dalmáciában, majd Tuniszban harcolt. 1574. októberében leszerelt. Manfredoniában mindenét elkártyázta, ezért a kapucinus konvent építésénél vállalt munkát. A szerzetesek életét látva Gyertyaszentelõ Boldogasszony ünnepén, 1575. II. 2-án megtért. Kiújult lábsebe megakadályozta, hogy belépjen a kapucinus rendbe. Rómába ment, és a Szent Jakab Kórházban kezeltette magát, közben ápolta a betegeket. Gyógyulása után a kapucinusok fölvették, de sebe ismét kiújult, ezért elbocsátották a novíc-ból. Ekkor fölismerte, hogy Isten a betegek szolgálatára hívja. A Collegium Romanumban teológiát végzett, 1584. V. 26-án pappá szentelték Társakat gyűjtött maga köré, akikkel a Szentlélek Kórházban ápolta a betegeket. Hogy fel lehessen ismerni a betegeket szolgálók társaságát, Kamill egy vörös keresztet tett a ruhájukra. (Amikor Henry Dunant 300 évvel később megalapította a Nemzetközi Vöröskeresztet, ezt a jelet vette át.) Rómában hamarosan felfigyeltek a közösség tagjaira és önzetlenségükre. Kivált Kamillra, aki elöl járt a jó példával: semmilyen munka nem volt számára lealacsonyító vagy taszító, ha arról volt szó, hogy könnyíthet a betegek szenvedésein.
1586. III. 18-án a pap jóváhagyta a kamilliánusok rendjét, VI. 26-án engedélyezte rendi ruhájuk (fekete reverendán a szív fölött piros posztókereszt) viselését.
1591. XII. 8-án 25 társával ünnepélyesen fogadalmat tett. A hármas fogadalom mellett fogadalmat tettek a betegek testi-lelki gondozására (a legsúlyosabb járványokban is). 1607-ben lemondott az általános rendfőnökségről, hogy kizárólag a betegekkel törődhessen.
Élete végén ötféle betegségben szenvedett, amit az Úr irgalmassága, az „öt szent seb” jeleként viselt.
1746-ban avatták szentté, 1886-tól a kórházak, a betegek és haldoklók, majd 1929-től a betegápolók védőszentje.
1769. aug. 14-én Magyarországon is letelepedett a Kamilliánus rend, Szt. Kamill tiszteletére.
1759-ben Vácott a Gombáspatak hídján elhelyezték Szent Kamill szobrát, kezében halálfejjel, a pestis jelképével.
(A magyarországi kamilliánus szerzetesrendeket II. József császár 1785-ben feloszlatta, és a szerzetes papokat kényszerítette, hogy világi papokként működjenek tovább. Legközelebb Magyarországon csak a XX. század végétől működik újra és terjed tovább a kamilliánus szerzetesrend.)




Képgaléria




Keresés a honlapon



Üzenőfal


Név:

Üzenet:



Szavazás







Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!