| | Vöröskereszt Alapelvei
A Vöröskereszt XX. Nemzetközi Konferenciája (1965. Bécs) Jean Pictet munkája alapján konszenzussal fogadta el a Mozgalom egészére érvényes 7 alapelvet:
Emberiesség
A Vöröskereszt és Vörösfélhold mozgalom, amely abból az óhajból született, hogy a harcmezÅ‘k sebesültjei megkülönböztetés nélkül segÃtségben részesüljenek, nemzeti és nemzetközi méretekben erÅ‘feszÃtéseket tesz, hogy megelÅ‘zze és enyhÃtse az emberi szenvedést, bárhol következzék is be. Célja az élet, az egészség védelme, az emberi személyiség tiszteletben tartása. ElÅ‘segÃti a népek közötti kölcsönös megértést, barátságot, együttműködést és a tartós békét.
Pártatlanság
A szenvedés enyhÃtésére törekszik, ebben csak a rászorultság mértéke szerint tesz különbséget, és elsÅ‘bbséget biztosÃt a legsürgÅ‘sebb veszélyhelyzeteknek.
Semlegesség
Annak érdekében, hogy továbbra is élvezze mindenki bizalmát, ellenségeskedések során a mozgalom nem állhat egyik oldalra sem, és sohasem folytathat politikai, faji, vallási, illetve ideológiai természetű vitákat
Függetlenség
A mozgalom független. A nemzeti társaságok, miközben kormányaik segÃtÅ‘i a humanitárius munkában, és alá vannak vetve országaik törvényeinek, mindig Å‘rizzék meg önállóságukat, hogy mindenkor a mozgalom alapelveinek megfelelÅ‘en cselekedhessenek.
Önkéntesség
A Nemzetközi Vöröskereszt és Vörösfélhold önkéntes segÃtÅ‘ mozgalom, amelynek indÃtéka semmiképpen sem lehet az anyagi haszonszerzés.
Egység
Egy országban csak egy Vöröskereszt vagy Vörösfélhold társaság létezhet. Mindenki előtt nyitva kell állnia. Emberbaráti tevékenységét az ország egész területére ki kell terjesztenie.
Egyetemesség
A Nemzetközi Vöröskereszt és Vörösfélhold mozgalom világméretű intézmény, amelyben minden nemzeti társaságnak egyenlÅ‘ jogai vannak, egyenlÅ‘ a felelÅ‘sségük és a kötelességük egymás segÃtésében.
|
|
|
